Képszakadás

Hihetetlen, hogy az embert kit feledni akarunk, egyre többet gondolunk rá, és amikor már azt hittük elfelejtettük. Egy zene, egy emlék, egy illat, és felborul minden ami addig gondosan egy jó nagy fal mögé volt bújtva. Leborul a fal. Nem marad más csak üresség és fájdalom. Az emberek többsége falat épít maga köré, hogy megvédje magát, hogy legyen egy hely. Egy személy, akiről nem tudni semmit, hogy mit érez. Mit gondol. Egyzserűen csak rideg,és ridegségével oylan állapotot kelt ki embertársaiban, ami vonz mindenkit. Vagy éppen taszít. Az emberek felnéztek Emilyre. Mindig is tudott róla. Tisztában volt vele. De sosem értette. Hisz az igazi énje egy csendes lány volt aki imádott olvasni, és ujságíró akart lenni.. De az az Emily amit a többiek láttak. Nem ő volt. Egy darabig igen. Amikor még 9 . ikes volt akkor még valamit megtudott őrizni magából. De ahogy telt az idő. Az emberek egyre többet követeltek. Tudta , mindvégig tudta, hogy nem lessz ez íg jó. Szülei mindig arra tanították, hogy bármit cselekedjék is, csak adja önmagát... Pomponcsapat, koncertek, bulizás..drogozás... Egyiket se akarta igazán. De mivel mások csinálták .. hát ő is... a párnába fúrta arcát és zokogni kezdett. Nemtudta már. Visszaakarta csinálni. Nem akart emlékezni. Ez már túl sok. Ennyit egy ember nem bírhat ki. Vagy talán igen , de ő nem az az ember. Nem erős. Igazából minden egyes rossz szó fáj amit rá mondanak a gyűlölködő emberek , csak azért mert "menő". És a barátok. Hol vannak most? Itt kéne lenniük.. megvigasztalni. Valamelyiknek utána kellett volna futnia, amikor eljött a buliról. De nem jött senki sem.. Senki... - Ribancok ><- ordította a párnába, könnyek égették az arcát, melyek lassan már a párnát is eláztatták. Visszza akarta pörgetni az időt. Mindent máshogyan csinálni...DE már túl késő volt... túl késő mindenhez. Hirtelen felpattant és a fürdőszoba felé vette az irányt. A lakásban sötét volt. Nem volt otthon senki , csak ő... Egyedül. Hirtelen félelem járta át, mintha valaki valamelyik sarokból csakis rá lesne, és felkapcsolta a villanyt. A tükörben nem magát látta. Nem ő volt. Egy szőke derékig érő haj, kék szemek ,műszempilla. Nem! Nem! és már ordított. A kezébe kapta az első útjába kerülő ollót, és lenyírta szőke tincseit. A fürtök úgy szálltak a fürdőszoba csempére , mintha aranyfonál lenne. Elégedett volt az eredménnyel. Rövid haj. Kusza tincsek. De valami valami még kellett. Ekkor megfogta az ollót és mélyen kezébe véste. Felszisszent. Sosem fordult elő még a gondolata sem, hogy megvágja magát. Nem volt se emo, se hülye. De most mégis. Még mélyebbre nyomta az ollót. Érezte ahogy a keze lüktetni kezd, és a bőr alól hirtelen előbuggyanó vér megnyugvással töltötte el. Leroskadt a padlóra. Lekapcsolta a villanyt. Ott ült a sötétben. Egyedül.A szőke herceget várva. Ami tudta sose jön el. Lehajtotta felyét. A könnyek újból égetni kezdték arcát. A hold bevilágított a fürdőszobaablakon. Amikor ott ült egy lány, zokogva, szőke hajtincsei között ülve a hideg csempén, nemtörődve már semmivel. Csendben azt suttogta.. : Vége...

Gyöngyvértől ^^ imádom

-Azt hiszem kezdek beleszeretni.-mondta nekem aggódó arccal.
-Azjó.
-Nem,az nem jó.
-Miért gondolod így?-megdöbbentem,hiszen az csak jó lehet.
-Mert,van neki tudod az a másik lány,és hiába tudom hogycsak barátok,akkoris,valami fáj belül.Mert ha esetleg együtt lennénk,és tudnám hogy találkozgatnak,biztosan nem bírnám.DE soha nem jönnénk össze,kár ezen gondolkoznom.-elkeseredett volt a hangja.
-Miért ne gonodkozhatnál rajta?
-Mert félek..félek hogy leomlik a fal,félek attól hogy ha ő nem dönti le ledöntöm én..és akkor nincs már többé ’’én ’’.Akkorcsak egy kis senki van.Mert ebből épül fel a falam.Mások dícséreteiből,elismerő pillantásokból,mosolyokból.Nagyon lassan,igényesen,óvatosan kell építeni,és egy apró dolog is lerombolhatja.
-Próbáltad már,fal nélkül?
-Nem,de nemis akarom.
-Miért?
-Mert az egyáltalán nem olyan,azegy unalmas valaki.Ezért van egy álarc,amit mások látnak,és ezért szeretnek.
-Szóval,szerinted nem is látni az álarc mögé,vagy nem szeretnéd hogy belásson bárki is?
-De,ti talán ..de olyanokra gondolok,mint például a lányok a kávézóban.Akik valamilyen módon felnéznek rám,rajonganak értem.Pedig rideg vagyok velük..de talán pont a ridegségem miatt.
-Szerinted az álarcra néznek fel?
-Igen,de lehet nemis néznek,fel csak beképzelem..- a beszélgetés során először nevetett fel,de fájdalommal teli nevetés volt,megborzongtam tőle.
-Nemhinném,hogy beképzeled,neked is van olyan korodbeli,akire felnézel..nem?
-Van.
-Például?
-Hát..ők általában olyan emberek aki nyitottak tudnak lenni mások előtt,rögtön.Mint Evelin,meg még pár lány az iskolából,Márk…te.
-Én?Márk?-meglepődtem,azon hogy engem is megemlített.Bár elhet csak udvariasság volt,vagy azthitte erre akarok kilyukadni a kérdezgetésemmel.
-Márk..mert tudja élvezni az életet,talán ez is fogott meg benne.Igen te.
-De miért?Mármint aztmég megérteném,hogy ha úgy mondanád hogyha nem tudnád milyen törékeny vagy igazából..de te tudod.
-Nem is tuodm igazán,talán mert bölcs vagy.Egy bölcs akinek egyik fele még gyerek.-elmosolyodott..őszinte mosoly volt.és viszonoztam.

...

Nemtudom mivan mostanság velem.. Teljesen. megőrjíteneka gondolataim... A gondolatok amelyek teljesen fölöslegesek mégis beférkőznek az agyamba és fölülmúlnak mindent. Mondták már hoyg álom világban élek. de nemhiszem. Nemélek abban.. Nemvagyok hülye ._. Tudomhogy nemlétezik fogtündér ,lila tehén stb xdd. De akkoris.. Körülöttem alssan midnenkinek pasija lessz ._. Nekem nincs. mégmidnig nincs. de végülis. Nem is hiáynzik. Mármitn persze azért néha igen. De nemtudom.. Semmti sem tudok...Hasztallannak érzem magam.. Fogalmam sincs kivagyok.. Vagyi tudom.. persze de nembiztosra. Aggaszt hoyg mtigondolnak rólam az emebrek .______. talánezlenne a baj? .______.
achww >< meghalok
és holnap suli..
nemtudom hogy fogom kibirni.. ajjj