2011. december 20., kedd

*-*

"Aminek meg kell történnie, az megtörténik. ..Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. ..Akinek észre kell vennie, az észrevesz. ..Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed... Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. ..Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz...Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve.... Ne aggódj,ha most nem vesz észre, majd újra látod... A legfontosabb,hogy nyitott legyél... Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni.... Mindig ott vagy, ahol dolgod van... És mindig azokkal, akikkel dolgod van.... Lehet,hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed.... És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled.."

2011. december 18., vasárnap

Tél... Vagy mégse?

Tél van.. Amúgy meg olyan mint ha tavasz lenne. Előbb voltam kint az udvaron egy szál pólóba és egyáltalán nem fáztam ><.. Havat szeretnék már *-* És havas képet kell csinálnom ._. ugyhogy muszály lenne hónak lennie mert hó nélkül nem fog működni xdd. Mostanság oylan elveszett vagyok.  Azthiszem 15 éves létemre (szerdánleszek15 *-*) elfelejtettem ki vagyok ._. Mármint.. Eddig tudtam. Tudtam ,hogy mit akarok , meg minden >< DE most?.. Merő homály az egész.. Végülis.. Beletörődtem abba  a szerepbe is hogy forever alone legyek ^^ igazság szerint.. Sose voltam az a nagy pasizós.. És furcsa módon.. sose hiányzott az életemből egy pasi. Nagyon jól megvagyok én nélkülük is ._. Lehet hogy velem van a baj >< nem tudom.. Majd kiderül ^^
Mnade most megyek verset tanulni mert délután 3 kor ilyen karácsonyi fellépés >< verset mondok .. Bár még alig tudoma verset ^^ de sikerülni fog ^^ :))
xoxoxo
amy ^^

2011. november 17., csütörtök

Képszakadás

Hihetetlen, hogy az embert kit feledni akarunk, egyre többet gondolunk rá, és amikor már azt hittük elfelejtettük. Egy zene, egy emlék, egy illat, és felborul minden ami addig gondosan egy jó nagy fal mögé volt bújtva. Leborul a fal. Nem marad más csak üresség és fájdalom. Az emberek többsége falat épít maga köré, hogy megvédje magát, hogy legyen egy hely. Egy személy, akiről nem tudni semmit, hogy mit érez. Mit gondol. Egyzserűen csak rideg,és ridegségével oylan állapotot kelt ki embertársaiban, ami vonz mindenkit. Vagy éppen taszít. Az emberek felnéztek Emilyre. Mindig is tudott róla. Tisztában volt vele. De sosem értette. Hisz az igazi énje egy csendes lány volt aki imádott olvasni, és ujságíró akart lenni.. De az az Emily amit a többiek láttak. Nem ő volt. Egy darabig igen. Amikor még 9 . ikes volt akkor még valamit megtudott őrizni magából. De ahogy telt az idő. Az emberek egyre többet követeltek. Tudta , mindvégig tudta, hogy nem lessz ez íg jó. Szülei mindig arra tanították, hogy bármit cselekedjék is, csak adja önmagát... Pomponcsapat, koncertek, bulizás..drogozás... Egyiket se akarta igazán. De mivel mások csinálták .. hát ő is... a párnába fúrta arcát és zokogni kezdett. Nemtudta már. Visszaakarta csinálni. Nem akart emlékezni. Ez már túl sok. Ennyit egy ember nem bírhat ki. Vagy talán igen , de ő nem az az ember. Nem erős. Igazából minden egyes rossz szó fáj amit rá mondanak a gyűlölködő emberek , csak azért mert "menő". És a barátok. Hol vannak most? Itt kéne lenniük.. megvigasztalni. Valamelyiknek utána kellett volna futnia, amikor eljött a buliról. De nem jött senki sem.. Senki... - Ribancok ><- ordította a párnába, könnyek égették az arcát, melyek lassan már a párnát is eláztatták. Visszza akarta pörgetni az időt. Mindent máshogyan csinálni...DE már túl késő volt... túl késő mindenhez. Hirtelen felpattant és a fürdőszoba felé vette az irányt. A lakásban sötét volt. Nem volt otthon senki , csak ő... Egyedül. Hirtelen félelem járta át, mintha valaki valamelyik sarokból csakis rá lesne, és felkapcsolta a villanyt. A tükörben nem magát látta. Nem ő volt. Egy szőke derékig érő haj, kék szemek ,műszempilla. Nem! Nem! és már ordított. A kezébe kapta az első útjába kerülő ollót, és lenyírta szőke tincseit. A fürtök úgy szálltak a fürdőszoba csempére , mintha aranyfonál lenne. Elégedett volt az eredménnyel. Rövid haj. Kusza tincsek. De valami valami még kellett. Ekkor megfogta az ollót és mélyen kezébe véste. Felszisszent. Sosem fordult elő még a gondolata sem, hogy megvágja magát. Nem volt se emo, se hülye. De most mégis. Még mélyebbre nyomta az ollót. Érezte ahogy a keze lüktetni kezd, és a bőr alól hirtelen előbuggyanó vér megnyugvással töltötte el. Leroskadt a padlóra. Lekapcsolta a villanyt. Ott ült a sötétben. Egyedül.A szőke herceget várva. Ami tudta sose jön el. Lehajtotta felyét. A könnyek újból égetni kezdték arcát. A hold bevilágított a fürdőszobaablakon. Amikor ott ült egy lány, zokogva, szőke hajtincsei között ülve a hideg csempén, nemtörődve már semmivel. Csendben azt suttogta.. : Vége...

2011. november 16., szerda

Gyöngyvértől ^^ imádom

-Azt hiszem kezdek beleszeretni.-mondta nekem aggódó arccal.
-Azjó.
-Nem,az nem jó.
-Miért gondolod így?-megdöbbentem,hiszen az csak jó lehet.
-Mert,van neki tudod az a másik lány,és hiába tudom hogycsak barátok,akkoris,valami fáj belül.Mert ha esetleg együtt lennénk,és tudnám hogy találkozgatnak,biztosan nem bírnám.DE soha nem jönnénk össze,kár ezen gondolkoznom.-elkeseredett volt a hangja.
-Miért ne gonodkozhatnál rajta?
-Mert félek..félek hogy leomlik a fal,félek attól hogy ha ő nem dönti le ledöntöm én..és akkor nincs már többé ’’én ’’.Akkorcsak egy kis senki van.Mert ebből épül fel a falam.Mások dícséreteiből,elismerő pillantásokból,mosolyokból.Nagyon lassan,igényesen,óvatosan kell építeni,és egy apró dolog is lerombolhatja.
-Próbáltad már,fal nélkül?
-Nem,de nemis akarom.
-Miért?
-Mert az egyáltalán nem olyan,azegy unalmas valaki.Ezért van egy álarc,amit mások látnak,és ezért szeretnek.
-Szóval,szerinted nem is látni az álarc mögé,vagy nem szeretnéd hogy belásson bárki is?
-De,ti talán ..de olyanokra gondolok,mint például a lányok a kávézóban.Akik valamilyen módon felnéznek rám,rajonganak értem.Pedig rideg vagyok velük..de talán pont a ridegségem miatt.
-Szerinted az álarcra néznek fel?
-Igen,de lehet nemis néznek,fel csak beképzelem..- a beszélgetés során először nevetett fel,de fájdalommal teli nevetés volt,megborzongtam tőle.
-Nemhinném,hogy beképzeled,neked is van olyan korodbeli,akire felnézel..nem?
-Van.
-Például?
-Hát..ők általában olyan emberek aki nyitottak tudnak lenni mások előtt,rögtön.Mint Evelin,meg még pár lány az iskolából,Márk…te.
-Én?Márk?-meglepődtem,azon hogy engem is megemlített.Bár elhet csak udvariasság volt,vagy azthitte erre akarok kilyukadni a kérdezgetésemmel.
-Márk..mert tudja élvezni az életet,talán ez is fogott meg benne.Igen te.
-De miért?Mármint aztmég megérteném,hogy ha úgy mondanád hogyha nem tudnád milyen törékeny vagy igazából..de te tudod.
-Nem is tuodm igazán,talán mert bölcs vagy.Egy bölcs akinek egyik fele még gyerek.-elmosolyodott..őszinte mosoly volt.és viszonoztam.

2011. november 6., vasárnap

...

Nemtudom mivan mostanság velem.. Teljesen. megőrjíteneka gondolataim... A gondolatok amelyek teljesen fölöslegesek mégis beférkőznek az agyamba és fölülmúlnak mindent. Mondták már hoyg álom világban élek. de nemhiszem. Nemélek abban.. Nemvagyok hülye ._. Tudomhogy nemlétezik fogtündér ,lila tehén stb xdd. De akkoris.. Körülöttem alssan midnenkinek pasija lessz ._. Nekem nincs. mégmidnig nincs. de végülis. Nem is hiáynzik. Mármitn persze azért néha igen. De nemtudom.. Semmti sem tudok...Hasztallannak érzem magam.. Fogalmam sincs kivagyok.. Vagyi tudom.. persze de nembiztosra. Aggaszt hoyg mtigondolnak rólam az emebrek .______. talánezlenne a baj? .______.
achww >< meghalok
és holnap suli..
nemtudom hogy fogom kibirni.. ajjj

2011. október 11., kedd

Hangulatingadozás*O*

"nem szeretlek ! - csak folyton te jársz a fejemben. :/

nem hiányzol ! - csak ha eszembejutsz , könnycsepp lesz a szememben. :/


nem fáj semmi ! - csak ez a sok repedés a szívemen. :/


elfoglak felejteni ! - csak gondoltam, előbb közlöm, mit éreztem. ' :/"









Igazatok van, hülye vagyok. Mindig visszatáncolok, miközben a randi-piac meglehetősen gyér.


 És ahelyett, hogy nyitott lennék, egyre zárkózottabb leszek.

‎*szeretlek. tudd meg. régen még te is ezt mondtad. ma már hozzám sem szólsz, nem is 

köszönsz.. próbálok erősnek tűnni, de lehet hogy néha nem bírom tovább, és elvonulok egy 

sarokba sírni..*


Miért van az,hogy a sors sosem egyeztet velünk előre?

Miért nem tud annyit kérdeni : 'Nos akkor így megfelel?





‎.~te szőke , én barna . te pink , én tarka . te luxus , én igényes . én laza , te túl kényes . én 

okos , te buta . én paraszt , te lusta . te cuki , én kemény . te hang vagy , én szerény . te 

zsebpénz , én munka . én csak egy lány , te meg kurva ;)"



‎~ Dőlj hátra lassan. Engedj közel. Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel.
‎~No boys,

No problem.


I <3 You

Szégyellem, de kellesz piszkosul:3




Xoxoxo Amy
*---------------*


Amikor egy ajtó bezárul...Kinyílik egy másik..

Tényleg igaz... Sosem hittem benne. Sosem gondoltam volna hogyha valaminek a végére pontot teszünk ,akkor egy új lehetőség tárul elénk. Pedig így volt, van xD. Beszéltem a sráccal akiről múltkor írtam. Hihetetlen nagy megkönnyebbülést éreztem. Hogy miért azt nem tudom :O ><  De nem bántam meg. Mostantól barátok vagyunk.. Nemistudnék máshogy ránézni.. Azthizsem .
Amúgy hihetetlenül boldog vagyok ^^ . Bár itthon vagyok betegen, majd meg fagyok. De boldog vagyok.  Olyan rég nemvotlam már ilyen állapotban , hogy szinte el is felejtettem milyen érzés :OO  ><
Igazából, egész nyaram azzal telt el , hogy depiztem. Ennek most vége. XD Nemjóaz semmire.. Vagytalán mégis.. Najó persze néhanapján mindnenki szomorú az megengedett. De azért túlzásokba se kell esni .
Na megyek szerintem filmezni aztán még délután lexek ^^ :33
xOxo
Amy

2011. október 8., szombat

Hiányérzet... =/

Sohase gondoltam volna, hogy valaki ennyire tud hiányozni. Míg meg nem ismertem Őt. Míg a nyáron azt mondta szerelmes belém. Hiányzik. Az ölelése, a beszólásai, az a szempár ahogy rám nézett.. Egyzserűen hiányzik. Nem az életem része.. Bár ha nagyon akarnám , lehetne.. De talán ha akarnám is. Ő nem akarná.. Sohasem akarta igazán-.-"... Én meg hittem neki, Hülye voltam.. De hát, mindenki követ el hibákat.. Én sem lehetek tökéletes... Senkise.. Ő az.. Egy rosszéletű srác.. Vonzom az ilyeneket ><... Achwwwwwwwwwww ><    Az érzelmeim megfognak még egyszer őrjíteni.. Annyira.. TUDOM Tudom ,hogy ez az érzés ami msot feltörni készül.. annak nemszabadna.. De felfog.. és én újra és újra elfojtom magamban... DE időről újra újra feltör... És ez ellen nemtudok mit tenni... Egyszerűen nemvagyok rá képes meghaladja a képességeimet ><
Ma is nemvolt semmi... Két sráccal találkoztunk akiket hát szintén nyáron ismertünk meg ... Röhögtnk velük bezsélgettünk szórakoztunk , egyszóval tiszta jól éreztük magunkat.. aztán ahogy telt a nap, egyre többet kezdtem gondolni rá.. és a nap végére milett megin?... A hangulatom teljesen a padlon.. ><""""" =// <33
Remélem vaalhogy sikerül végre felállni.. és többször nem visszaesni ebbe az érzésbe.. Talán beszélnem kellene vele.. talán látnom h. ne hiányozzon... =/ Kitudja...
="/ <3
"nem mondom,hogy szeress,azt se hogy gondolj rám,

ha szíved nem mondja , én miért mondanám?"



Amy ="/ </3

2011. október 2., vasárnap

Angyal Szárnyak


Hajnalodott. A nap lassan fölkelt. Tudtam a Tanács most dönt. És a döntés legyen akármilyen, megváltoztassa az életem…Örökre. Féltem . Az emberek világa, számomra ismeretlen,olyan mint egy nagy erdő. Égig érő fákkal, mocsarakkal és démonokkal, ahol csak elveszni lehet. De kijutni nem. Felfal. Egyszer bekerülsz, és soha de soha nem jutsz ki onnan. Nem akartam.. Nem és nem..mégpedig Léna miatt nem.                                                                                                                                                       
Zaj hallatszott. A templom ajtaja becsapódott, és szárnyak suhogása hallatszott. A Tanács. Egyre közelebb értek. Egy alak kiállt a többi közül és görnyedt testem fölé állt.
- Jacob, a tanács döntött. – Felismertem a hangját. Apám volt az. Arcát nem láttam… De hangjában valami felismerhetetlen hallatszott, amit eddig még soha nem halottam tőle. Nem láttam őt. Igazság szerint nem is akartam. Tudtam, ha ránézek, úgyse látok semmit. Érzelmeket meg főleg nem.
- Igen apám? – szóltam, és szemembe hulló hajtincsek mögül ránéztem. Az arcát fürkésztem. A szemét, hogy hátha leolvashatom, hoyg sajnál,hogy Szeret.. De szemében nem volt semmi. Szeme sötét volt..Olyan sötét mint amilyen még soha. Kerestem benn azt az apát, aki amikor 7 éves voltam tanított meg repülni. Jól emlékszem mosolygott, szemében látható volt a szeretet, de ez mostanra eltűnt..
Nem nézet rám. Csak egy pillanatra. Aztán elfordult, és elindult vissza a templomba. Néztem utána.. Azt kívántam bárcsak megállna, visszajönne és átölelne.. De valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy ez úgysem fog megtörténni. Ekkor megállt, mint aki tétovázik,hogy meg e forduljon. Aztán megfordult. Most már jól láttam a szemeit. Csalódottság , szomorúság és talán egy kis gyűlölet tükröződött benne.
- Nem vagy többé a fiam..
A szavak mitn rózsatövis hasítottak belém. Bevésődtek a bőrömbe, mint a rossz férgek át egészen a szivemig. Oda akartam szólni, oda ,hogy bocsásson meg, hogy én nem akartam,de egy szó sem jött kia torkomon. Az ajtó újra csapódott. Apám eltűnt. Nem láttam többé. A Szavak keringtek a fejemben. Ekkor a Tanácstól két anygal jött. Az egyik magasabb fekete hajú, a másik ugyan alacsonyabb, de ugyanolyan fényes fekete hajjal rendelkezett. Akár testvérek is lehettek volna. Valamit bezsélltek. tudtam , hogy hozzám intézik a szavaikat. De nem érdekelt. Az én fejemben, csak apám szavai keringtek. Mintha az agyam nem lett volna képes mást befogadni, csakis apám szavait,és semmi mást.
- Hé, Öcsi ittvagyunk. – Szóllt ekkor a magasabbik, s egy nagy arany kapura bökött.
Hát ezlenne az, a menyország kapuja, ami csak akkor jelenik meg ha a tanács megnyitja. Soha máskor. Most nyitva volt. Legendák szóltak e kapuról, hogy mennyi csodát rejt, egy másik világba ahol minden szép és jó. De ha minden olyan szép és jó akkor mért zárták el tőlünk? Mért , nem mehettünk oda soha? Számomra ez a kapu nemjelntett mást csak félemet, és veszélyt. Amit nemszeretnék megismerni.
- Utolsó kívánság?- Szólt a másik. Szemében mintha élvezetet véltem volna felfedezni
- Nincsen…- motyogtam, bár annyi mindent szerettem volna. Hogy mondják meg apámnak , hogy sajnálom, és Lénának hogy szeretem.. De mégse mondtam.. úgyse adták volna át az üzenetet.
- Hát akkor jó utat- szólalt meg ismét a magasabb, és kibökött a kapun.
Zuhantam. A hideg levegő csípte a bőröm. Nem láttam semmit. Arra gondoltam meghalok. De mégse egy hirtelen puffanással, egy sikátorba értem földet. A Földön vagyok. Gondoltam.. azon a helyen ahova sohase akartam eljutni… SOHA. A földön hevertem. Körülöttem tollak és vér. Föltápászkodtam. Hirtelen fájdalommal csapott belém felismerés, hogy az én vérem, és az én szárnyaim hevertek mellettem. A földön elhagyottan.
by : Amy :DD

2011. október 1., szombat

...

Halli..

Megigértem, hogy írok.. de nemvolt miről >< xdd Tegnap naon jó napom volt ^^ Köszönöm mindenkinek akik olyan jóvá tették ^^ :3
Ma reggel felkeltem és olyan.. olyan szar érzés kerített megint.. Nem mintha rosszul lennék .. nemolyan értelembe..csak olyan furi ... achww.. Néha.. elgondolkodok.. mindenen.. Hát azthiszem ez a mai nap is ilyen lessz.. Mert néha magány is kell... AZ meg.. hogy felmegyek skypere v msnre.. és lassan a régi sulimból csk 2 ember kiváncsi rám. háth..  nem dob az ember hangulatán x"DD =/
Na mind1 :DD .. mára program ^^ pattogatott kukorica ^^ vlmi jó dráma és már jóis a napom :D.. egyelőre..

"Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj."
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el...

2011. szeptember 27., kedd

1. Bejegyzés *----------*

Hát igen *--* Ezt is sikerült összehoznom :3 
Neakarjátok tudni mióta akartam már egy ilyen blogot *-*
Eddig is volt egy De meguntam >< xdd Ésaz nem Blogger-es volt xdd
Hát mostmár ilyen *-*

Ha megakarsz ismerni olvass.. Bár nemvárom el ,hogy megérsd a blogom .. >< Néha még énse értem a saját életem.. De talán így kell lennie ^^ kitudja..
<333333333333333333333333333
Imádom ^_^
Na xoxoxo
Még szerkesztek csöppet mert ráfér >< =DD Aztán Holnap jövök ^^